Az első részben a hordozható és asztali színmérők közötti különbségeket néztük meg, valamint a geometria és a megvilágítás szerepét tárgyaltuk. Ebben a részben a színmérők két nagy családjával, a tristimulusos színmérőkkel és a spektrofotométerekkel ismerkedünk meg.
Tristimulusos kromaméter vagy spektrofotométer?
A műszerekben a színek érzékelésére két módszer használatos.
Tristimulusos kromaméterek
A tristimulusos kromaméterek az emberi szem színlátásához hasonló módon mérik a színeket 3 fényérzékelővel, előttük megfelelő színszűrőkkel. Így hozzák létre az XYZ értékeket. Ebből lehet a színkoordinátákat és -indexeket számolni, a kijelzőn is ezek jelennek meg. (Így tehát nem pl. az L*a*b* értéket méri a készülék; ez az igen elterjedt színkoordináta is csak származtatott mennyiség).
Az ilyen rendszerű színbontás nagyon stabil, elhangolódásra nem hajlamos, de pont emiatt utólag hangolni, pontosítani sem lehet. Emiatt alapvetően összehasonlító mérésekre, előzőleg megmért referenciáktól való eltérés meghatározására alkalmas, arra viszont egyszerű, megbízható.
További korlát, hogy a mért 3 érték (XYZ) információtartalma lényegesen szűkebb, mint a spektrumé. Ezekből lehet a színkoordinátákat és -indexeket megkapni, de csak egy megvilágítóra, jellemzően a „D65” napfényre. (A Konica Minolta CR-400 és CR-410 konfigurálástól függően két megvilágítóra is – D65 vagy C – megadja ezeket az értékeket).
A tristimulusos készülékek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban terjedtek el, itt nagyon ismertek, sok referenciával, a nemzetközi szakirodalomban nagyon gyakori hivatkozással. Ugyanakkor ez a mérési módszer, készüléktől függetlenül, alapvetően nem alkalmas festékek, műanyagok mérésére.
Spektrofotométerek
A spektrofotométerek a mintáról származó fényt spektrumukra bontják, és az intenzitást a hullámhossz szerint érzékelik. Ez tartalmaz minden szükséges információt a szín jellemzéséhez.
A spektrumból a szemünk érzékenységi görbéi alapján lehet a tristimulusos XYZ értékeket, és ebből a színkoordinátákat ill. indexeket megkapni, valamint több olyan adatot is, amiknek a mérése kromaméterrel nem lehetséges.
A spektrumból a szem érzékenységének figyelembe vételével történik a tristimulusos értékek kiszámítása. A szem érzékenységére több érték (függvény) is van, ezek közül két szabványos használatos, az ún. 2° és 10° megfigyelő (de figyelem: ezek a függvények, együtthatók megnevezései, tehát nem ilyen szög alatt történik maga a mérés). A számításhoz használt értékek sokkal pontosabbak, mint a fizikai színszűrők, tehát spektrofotométerrel a színkoordináták abszolút értékének meghatározása pontosabb, mint kromaméterrel, és még a megfigyelő függvénye is választható. A készülékek jó együttfutása miatt az egyik készülékkel bemért referencia/etalon szín a többi készülékre feltölthető, mintha saját mérése volna, és innentől a színeltérések meghatározása független a készüléktől, helytől, akár különböző országokban is történhet. Ez jelentős könnyebbség gyártói vagy beszállítói láncok számára.
A névleges megvilágítás is megváltoztatható (a D65 napfény mellett más fényre, pl. fénycsövekre is történhet a kiértékelés a mérés során vagy a későbbiekben is), és ebből már a metameria is meghatározható (amikor két azonos minta színe egy másik megvilágítás alatt eltér).
Természetesen megkapható valamely hullámhosszon a reflektancia vagy transzmittancia értéke is.
Megjegyzés: a színmérésben használatos spektrofotométerek jelentősen eltérnek az analitikában használatos “távoli rokonoktól”, az azonos név ellenére is.
Maradt még kérdése? Vegye fel velünk a kapcsolatot, szívesen segítünk!